
Vannak történetek, amelyeket magunk élünk át.
Másokat örökül kapunk.
Családi mondatokból, elhallgatásokból, régi fényképekből,
falusi legendákból, tárgyakból, receptekből, szerelmekből,
veszteségekből és félreértésekből áll össze az a világ,
amelyben felnövünk.
Sokáig talán észre sem vesszük, mennyi mindent hordozunk magunkban.

Egy nagymama mozdulatait.
Egy falut.
Helyszíneket, ahol valaha jártunk.
Egy nyarat.
Egy kocsmát.
Egy focipályát.
Egy lakodalmat.
Egy ünnepet.
Egy mondatot, amely évtizedekkel később is ugyanúgy megszólal bennünk.

A Mire mindannyian történetté válunk olyan műveket gyűjt egybe, amelyek személyes és családi tapasztalatokból indulnak el, de az emlékezeten és a képzeleten áthaladva már saját fikciós világot teremtenek.
A megtörtént és a kitalált itt nem válik élesen ketté.
Az egyik folyamatosan átírja a másikat.
Egy emlék megváltozik attól, hogy elmeséljük.
Egy ember másként kezd élni bennünk attól, hogy szereplővé válik.
Egy családi történet pedig idővel már nemcsak azokhoz tartozik,
akik átélték.
Sohasem azt szeretném megőrizni, ami történt, arra ugyanis mindenki
másképp emlékszik. Azt szeretném megírni, amit bennem maga után hagyott,
és amit belőle továbbadni tudok.

Az én hét ördöglakatom
Hét novella egy kisfiú emlékezetének mélyéről.
Hét különálló történet. Hét különböző hang.
Hét titok, lakattal elzárva ugyanazon örökség különböző rétegeiben.
Az Az én hét ördöglakatom novellái nagyszülők, gyerekek, családi legendák, testek, tárgyak, múltbéli világok, történelmi maradványok és továbbörökített mondatok köré épülnek.
Mindegyik novella önálló. Együtt azonban lassan kirajzolnak valami nagyobbat: annak a családi és kulturális világnak a térképét, amelyből ezek a történetek megszülettek.
Regényes világok
Vannak emlékek és emberi sorsok, amelyekből nem novella születik.
Túl sok szereplőt, túl sok időt, túl sok egymásba fonódó életutat hordoznak magukban.
Ezekből a személyes eredetű történetekből idővel nagyobb regényvilágok épülnek: falvakból, szerelmekből, családokból, játékokból, ünnepekből, veszteségekből és újrakezdésekből.
Első regény
Második regény
Harmadik regény
Nem minden történet azért marad fenn, mert pontosan így történt.
Van, amelyik azért, mert újra és újra elmondják.
Van, amelyik azért, mert valaki másként emlékszik rá.
Van, amelyik azért, mert egyszer csak irodalom lesz belőle.
