„Na keljetek már fel végre, dobd le azt a dunyhát magadról, mint a szentek az istenverte átkot, mert a nap úgy veri szét a sötét eget, ahogy a sotolóból csakúgy sitty-sutty kikapom az otelló szőlőt, de az meg akkor már törköly, az meg úgy összeáll, késsel kell szétvágni, amúgy akkor nem is szétverem, hanem szétvágom a mélylila masszát, a nap meg kékesszürkévé teszi az ég alját, az se lila, az Isten se tudja, mit hogy lehet pontosan elmondani, körbe kell jól beszélni, aztán, ha a füled jól kinyitod, nem hagyod, hogy a sok zsír betömje, akkor tán meg is érted, de már az udvar, a házak, meg az erdőszéle jól kirajzolódik, ilyenkor már úton kell lenni, mert az erdőben a gomba nem arra vár, a méltóságos urak mikor bújnak elő a róka lyikból. Mé tán elszalad? Kisebb létedre tán valaki felvágta a nyelved, na itt meg már jó a vágni szó, de a törköly meg nem passzol bele, hogy az ég rázza rád a diófát, még hogy a gomba elszalad, nincs lába hát azt gondolod, hű de okosat mondtam Bagi apának, mit tud mondani erre az öreg, de az embernek meg van lába, aki előbb ér oda, és nem úgy kelt fel reggelről, hogy egész éjjel nyitva volt a szája, mint neked, oszt úgy kihűl, már a pitymallattal csak hülyeségeket tud beszélni, ne legyél olyan, mint a Balla Sanyi brigádvezetőm, akinek az Úristen már kétszer kiosztotta az eszét, de mind a kétszer nem volt otthon, mer folyton a kocsmába ült az is, mint az apád, így a felesége lett olyan rátarti asszony, azt vagy háromszor is jól teletömte azzal a nagy mindentudásával a mindenható, hogy úgy ment végig az utcán, mintha ő találta volna ki a járdát, de a járdát meg mi csináltuk, ahhoz neki nem volt semmi köze, mégis mindenki az asszonyt nézte nem a járdát, pedig mi kavics volt alatta, hogy kikevertük azt a betonyt a tekenyőben, betont keverni, úgy mint én senki sem tudott, mert fontosak az arányok.

Mossad már a szemed, ott a lavórban a jéghideg víz, gyorsabban, mert még visszanő a csipa, mire kiszednéd, ahhoz, hogy a gombát meglásd, ahhoz meg éles szem kell, úgy kell világítania nappal is, mint a rókáénak éjjel, hogy húzná karóba az összeset a Stüszi, mert hiába van puskája nem bírja eltalálni őket vele, mikor a múltkor is elkapott egy tyúkot, és húzza végig a kerítésmentén, nézi, hogy hol tudna kilógni a patakfelé, de felülről jött az erdő felől, de már azt elfelejtette, megérezte a pipi szagot, oszt elment az esze, odaszorult a kerítésnek, én meg mondom neki, no most agyonütlek, hogy az anyád nem volt képes felpofozni kisróka korodban, de érezte ám, hogy szorul a hurok, s inkább ott hagyta a tyúkot úgy lépett le, de ez meg micsoda pazarlás, abból már nem eszik az ember, amibe a róka belemart, mert ezek minden szart összeesznek és nem tudod mit kapsz el tőlük, szifiliszt, meg mindenféle pocsék betegséget oda tudnak adni neked, az a legrosszabb a végén, hogy még meg is veszel, aztán meztelen szaladgálsz keresztül kasul a falun, az emberek meg azt mondják, az anyád már öltöztetni se tud, én meg szégyenkezzek miattatok, közben meg csak együtt ebédeltél egy rókával. El kell azt a tyúkot ásni, ha mán megfujtotta, hát még én csináljak gödröket a róka miatt a kertbe, mert nincs más dolgom, csak az ilyen tolvajokkal foglalkozni. Na felvettétek e már azt a veres mackót, nem is értem anyátok miért ezt adta, rendes rongyos ruha nem volt az erdőre, ne az egyik lábszárába dugd mán mindkét lábad, mert még kettőt se lépsz, oszt orra esel, mit mondok majd az anyátoknak, Bagi apa még arra se képes, hogy két ilyen nyámnyila tökmagra felvigyázzon, mikor több száz lovat is egyetlen füttyentéssel összetereltem, két unoka az mi nekem, hogy kihajtsam őket az erdőre.

Itt a hátizsák vedd csak fel, aztán két szemed rajta ebbe van az élelem, ha sok gombát akarsz gyűjteni vacsoráig haza se jövünk, három embernek hat keze van, az hat jó nagy kosár, amit tele szedhetünk, az Urbán koma fonta azokat a kosarakat, azért olyan erősek, mert hiányzik két-három ujja, s hét ujjal lehet csak ilyen szorosan fonni, így, ha te is jó kosárfonó akarsz lenni, le kéne csapni vagy három ujjad. Aztán mivel? Miiiíível, hát a kisbaltával azzal nemcsak gyújtóst lehet vágni, hanem, ahogy a disznó csontot elhassíjuk, úgy az ember ujját is el lehet, megvan-e a kis bicskátok, amit a vásárban vettem, azzal is vigyázzatok, megfentem nektek, hogy a gombaszárát el tudd vágni, de az ujjad meg ne sértsd vele, mert el kezd hullani a véred, oszt megérzi a farkas vagy a medve, mán abból egy sincs itt, de valamikor biztos vót, akkor lettél volna bajban, de azért még se vágd meg az ujjad, mert bibis lesz, dehát az katona dolog, de mire ti katonák lesztek, én mán elfoglalom a fél világot, nektek mi dolgotok lesz akkor, ki az orángután valaga tudja, a jövő az olyan mint a szamár előtt a répa, már ha nem te építed, de nektek kell azt építeni, nem azért vagytok kőműves unokái, mit nektek a jövő mikó még arról se tudtok, ami az orrotok előtt van, ti még semmit se tudtok az erdőről, emiatt ma lassabban haladunk, hogy tanítsak rajtatok valamit, ismerjétek meg, aki az erdőt sem ismeri csak a saját pöcsét, az elveszett ember, mer tudnod kell mi miért, merre hány méter, mert hát öregségemre, ha elérem a százhuszat ki hoz nekem friss gombát, ha megkívánom, na az még messze van, mert most még csak két hetes vagyok, az az hetvenhét éves, ti meg azt se tudjátok a szamár lőcsének melyik végén kezdődik az erdő, no de ma megtanuljátok, de a kenyérre, a paradicskára, meg paprikára jól vigyázz, nem is beszélve a füstölt kolbászról, mert abból már nem sok van, örrüjj, hogy kapsz belőle ti már húsvétra felfaljátok az egészet, nem tudjátok, úgy beosztani, ahogy én, no mivel kevés, azért vigyázz rá nagyon, te vagy a nagyobb, legyél körültekintő, még a végén kiszimatolja az erdőben az ördög és elakarja lopni, ti meg a patásról se tudtok semmit…. Van párosujjú, meg páratlan ujjú! Mi a fityfenét tanítanak nektek abban az iskolában, csupa sületlenséget, nem tudjátok milyen bírkózó fogással lehet azt a göndör kétszarvút elcsípni, dupla Nelson azt úgy híjják attól az ördög is fél, de csak egy-két ember, mint én tudja neki beadni, mert ügyes ám az ördög, olyan, mintha vizes szappanból vóna, forgolódik, meg táncol, dobol a patájával, de nem úgy ám, hogy kip-kop, az az ördög, ami felénk jár az olyan rátarti, hogy még a saját árnyékát is lenézi, hát ezért az elszarusodott körmeivel is úgy csinál, mint az ágyú, hogy dirr-durr, de nézz már a lábad elé, nem azért csináltam azt a fahidat, hogy beess róla a patakba, nem lehet azokat a léceket ilyen kicsi lábakhoz igazítani, rés is kell közé, hogy legyen ritmusa a lépéseidnek, hányas a ti lábatok? húszas vagy mi, hát jó, hogy beleszorul a cipőd sarka, na vigyázz mán, még alig mentünk tíz métert aztán elhagynád a cipőd, még jó hogy ezt a fényeset hoztad el, legalább világít, hogy hun van, de mezítláb má mégse lehet egész nap az erdőt járni. Méééé nem? Azt kérted mééé nem, tán azbeszt talpad van, ami mindent kibír, az enyém lehet bírná, de az én lábam mán nem huszas, mint a tied, azzal még örülj, hogy sétálhatsz, nagyobb dolgokra ne is gondolj nálad a tyúklépés is csak egy felet ér, nálam meg hármat.

Ott kezdődik az erdő látod-e? a fát táncsak felismered, azt is megmondom neked az ott tölgyfa, a rendes erdő, mint miénk az tölggyel kezdődik, azok a híg fos erdők, meg akáccal, igénytelen egy fa az, de a földet is tönkreteszi, hát minek ültetik, csak mert gyorsabban nő, hát hová a jegesmedve hátsó fertályába úgy sietni, nem az van, hogy ripszropsz legyen tüzellő, hanem rendes tüzellő legyen, ami a parazsat tartja, meg a kolbászt is mivel füstölném, ha nem tölggyel, tán akáccal, hogy megkeseredjen a hús vagy gumicsizmával, hogy fekete legyen, hát ilyenekről ne beszéljünk, na látjátok hogy megy az erdei út? Nem vagyunk vakok! Nem vagytok vakok, akkor mondd már meg mi van ott a fa mögött, nem látod mi, de én tudom, a múltkor egy vaddisznó végezte el oda a dolgát, no ugye, hogy nem láttad milyen büdös, de én a múltkor ott jöttem el mellette, mi gombászok nem az úton megyünk, mert ahol emberek, lovak, autók jönnek mennek, ott a gomba ezen a döngölt földön nem él meg, meg a gomba ott szeret lenni, a fa mögött, ahová a vadkan szarik, ki tudja milyen tinóru dugta ki a kalpagját a trágya fölé. Na látod-e Bagi apa megmondta, nédd ezt a gombát: barna a kalapja, vastag húsos a teste, fiatalon még fehéres, később meg…. itt ni látod-e a kalap alatt milyen színű? Sárgás olíva! Sárgás olíva?, baszom a szád Petőfi, hát honnan szeded elő, abból a göndör buksidból ezeket a szavakat, parasztnak csak zöldes sárga, látod-e, olyan szivacsos, nézd meg milyen vastag szára van, alul vastagabb, na emeld csak ki onnan, ne félj a szartól, szerencséd lesz legalább, nos látod ott az alján azt a földest részt, vágd csak le a bugyli bicskával, egyenesen tartsd már még hasba szúrsz valakit, no ez olyan egyenes lett, mint gólya fos a levegőben, nem baj majd a pörköltbe jó lesz, a nagyanyád majd becsukja a szemét míg kavargatja oszt nem számít. Szóval ez a tinóru, valaki vargányának mondja de nem az a rendes neve, az csak csúf név, ti a rendes nevét jegyezzétek meg, de vigyázni kell, mert minden jó dolognak megvan az ő ellentetje, ezé a sátántinóru, annak a kalapja inkább szürkés-fehéres lehet, annak a szivacsa meg olyan, mint a vörös narancs, majd Piri nenétek tesz el nektek a bótba karácsonyra, oszt akkor látod hát a bolond gomba is pont olyan, mint egy veres gyümölcs, hát vigyázz vele, mert a gombát se felülről ismered meg te gyerek, mert felülről még a csaló is tisztességesnek látszik, fordítsd csak meg. Aha ni figyeld csak, amelyik megkékül, az mérges, aztán mégis van olyan, amelyik kékül és mégis jó, az a kékítő, meg van olyan, amelyik kékül és megfosat, de úgy, ha elkötöd a lábadszárán a nadrágot akkor is kifolyik, hát akkor mit tanítottam neked, ha ez is jó, meg az is rossz, oszt egyformán néz ki, ez az élet nagy rejtélye. Egy jelből csak a bolond ítél, hogy majd ő megmondja ezt, hogy hívják, a hülyének is van neve, mégse lesz okosabb tőle, az egyik ember se azért gazember, mert görbe az orra, az egyik némber se csak azért némber, mert állandóan jár a szája, hanem mert ott viszket neki, ahol nem kéne, de társaságban mégse illik vakarni, a gomba se azért mérges, mert megkékül. Itt az a jó kérdés, hogy gomba-e vagy gamba? Zárd be a gambádat, mert belérepül a légy, oszt belepetézik, a sok kis légy meg majd ott lakik a gyomrodba, s szállnak kifelé a szádból, s félni fognak tőled az emberek, na menjünk beljebb itt már vót egy csomó tinóru, keressünk egy kis róka gombát, na annak olyan fajin narancssárga színe van, hogy a narancs nem olyan narancssárga, azt a színt inkább a gombáról kellett vón elnevezni nem fordítva, hogy gombasárga, de gomba meg annyi van, mint égen a csillag, a narancsból, meg csak az az egy nyomorult van, meg az a veres, azok is csak karácsonykor, de nem is jó az egyik se, hát még se piros alma.

Az erdőben meg nem csak mászkász, mindennek van ideje, gombászni meg ilyenkor lehet, azonban ahho a gombákat ismerni kell, melyik mire való, melyik ehető és melyik mérgező. A kalapjaik alapján vannak a barna kalapos elegánsaktól kezdve, a kihívó rózsaszín kalpagosokon át, az extravagáns libafoszöldig mindenfélék. A felső osztály tagjaiból, akik barna kalapot viselnek, belül sárga béléssel, majd gyönyörű metszetek készülnek, amik sokáig napoznak nyáron odakint az asztalterítőkön, hogy végül a karácsonyi asztalon, az orosz nagyanyád gombáskáposztájában, ami nálatok az ünnepi előétel, emeljék a fejed fölé az est hangulatát és hozzátegyék a maguk fűszeres illatát, a fenyő, narancs, savanyúkáposzta, gőzölgő halleves, meg a mákos ferrentő semmi máshoz nem hasonlítható zamat áramlásaihoz. Minden karácsonykor ott van előtted, mögötted és melletted az illat, ami mindenhol érezhető, de nem tudod pontosan, honnan ered, be tudod azonosítani az egyes forrásokat a fenyőfát, a tűzifát, a fazekakat, a tepsiket, az égő gyertyákat, a kirakott süteményeket, mindnek meg tudod jelölni a pontos térbeli helyét, de az illatok azok állandóan repülnek, keringenek, kavarognak, átúsznak egymás felett, a merészebbek tigris bukfencet ugranak, szerelmesek lesznek egymásba, elvegyülnek egymással, hogy beléd is beoltsák a szeretet aromáit. Ma mi ehhez a sokrétű élményhez, csupáncsak a gombákat kutatjuk, a ti nagyanyátok is hadd örüljön neki. Hát lépjetek mán ki jobban azokkal a huszas lábakkal, mert az Ördögkőig el kell ma menni, mert lehet az életbe csak most az egyszer látod, mert ravasz ám a pokolfajzat, hogy ne találják a nyomát még a követ is hajlandó eltüntetni. Aztán akkor az csak, amolyan kis kavics? Kis kavics? ha olyan erős vagy, amikor odaérünk neki veselkedhetsz, de ha álló napig emelgeted, akkor is csak sérved lesz, de az meg nem mozdul neked. Nem úgy van az, mint ahogy te azokba a rajzfilmekbe látod, ne hidd el azt egyet se, hogy csak csiribicsiribá, a csodákért az életben baszott sokat kell dolgozni, csinálod, csinálod nagyon hosszú ideig aztán, mikor azt gondolod, ennek már nincs értelme, én feladom, akkor is menni kell tovább, mert ha nem kapálod meg a földet, nem veted el a magot, mit eszel, majd egész évben, csak csináld azt, amiért megéri dolgozni, mert mikor én építettem Sztalinvárost, oszt nem volt semmi se, amivel dolgozhattunk volna, erre meg még TV is kijött és kérdezik mit csináljunk Bagi elvtárs áll a munka, hogy lesz bevakolva itt a fal, ha se simító, se kőműves kanál, nem is tudjuk hová lettek, tán valakik hazavitték fusizni, akkor fogtam én a fanglival, rácsaptam a maltert a falra, asztán a két tenyeremmel kezdtem elsimítani, mondtam is nekik forgassanak csak nyugodtan, menjen az a kamera háromszáz százalékot teljesítek ma ezzel a kétkezemmel, mert ha jól bekavarod a maltert az olyan, mint a balzsam kenheted a falra, olyan fal lesz, hogy még ezer évig is áll, ha a rossz kölykök nem annak rugdossák a foci labdát majd állandóan, mert sose ijedjetek meg a világtól, inkább a világ ijedjen meg tőletek, szóval menjél neki a világnak akár két kezeddel is ha van eszed, mert aki tudja hogy kell vakolni ha nincs más kéznél csak a két keze az úgyis jobban megcsinálja, mintha bármilyen csuda gépet hoznának oda. Na majd a gépek, azok majd mindent tudnak, hát honnan tudnának azok mindent, hány Petőfi verset tudnak, azok nem ismerik, hogy Hej, mostan puszta ám igazán a puszta! én meg bármikor elszavalom olyan érzéssel, amit a gép nem ad neked, makszimum az ujjad vágja le, itt egy porc, ott egy pörc így működnek azok a gépek, majd amikor azt hiszed csak nyomkodom a gombot, azok meg mindent tudnak, na akkora bolondulsz meg teljesen, amikó azt hiszed neked már nem kell tudni semmit, olvasni se kell, majd a gép megoldja. Nézz mán a lábad elé, mert még hasra esel, abban a gyökérben, a sok kolbász, meg paradicska mind szét szalad nekünk, de akkor az ha beleesik valami szarba, az nem olyan, mint a gomba, azt már nem esszük meg. Látod nem figyelsz, nem olvasol, oszt ostobán halsz meg, meg mindig hasra esel és nem tudod mi az élet, aki meg tudja, ahogy mondtam az az eszével is meg a két kezével is tudja, ha nincs más, no az él meg a jég alatt is, oszt az onnan is képes léket ütni a boltozatba, vesz egy nagy levegőt, ha mán elfogyott, aztán belekiabálja a tájba, mind hülyék vagytok, mert mit tudtok mondani mondatok nélkül, s honnan vennéd a szavakat hozzá, ha nem ismered még Petőfit se, sose lesz olyan ennivaló az anyád tyúkja nélküle. Én a Tyúkos Miskát szeretem! Tudom én azt, bolond egy mese, pont neked való amúgy, te nagyon hajazol Petőfire, annak is így pöndörödött azon a sötét képen a haja, ahogy ott állsz a lombárnyékában, amúgy milyen fotográfus volt az, aki azt csinálta, csak úgy tessék lássék fény nélkül, mintha én víz nélkül keverném a maltert, engem el is csaptak vóna, azt a fényképet meg száz év múlva is mutogatják, hát nem tudják melyik ember mennyit ér.

Na gyere csak arréb mert annyira bámulsz rám, nagy kerek szemekkel, hogy miket mondok, hogy a végén még összetaposod az összes csirkegombát nekem. Látod-e milyen szép, hogy világít az ki a földből, na ez narancssárga, csirkegomba sárga, ahogy egy órája mondtam neked, most meg a két szemeddel láthatod is, nédd meg ezt, gyerek, ennek nincs rendes lemeze, olyan, mint a gramofontölcsér vagy a kifordított rakott szoknya, csak úgy gyűrődik alul, mint mikor a lyányokat forgatod a bálban vagy a lagziban, ez milyen szép forma nem olyan gyűrött, mint nagyanyád szoknyája, ha egész nap rajta ült. Szagold csak meg, nem gombaszaga van ennek, hanem mintha valaki barackot rejtett vóna az avar alá, olyan az illata, hogy nem is akarsz eztán más életet csak egész nap csirkegombát szagolgatni. Két kosarat nem is szedünk tele mással, mint csirkegombával, akkor lesz jó, ha mindenféle fajtából szedünk két kosárral, mert még mindig csak hat kezünk van, senkinek se nőtt új menetközben, bár nem bánnám, ha több kezetek lenne, milyen csuda fiúk volnátok. Na még mindig szagolgatod, szedjed ne szagolgasd, holnap ebből lesz a finom tejfeles gomba nokedlivel, majd megnyalod utána a szádat, mert nemcsak illat van ebbe, hanem íz is. A gombábó, ha vers vóna, az lenne a föld költészete. Na ezt nagyon jól mondtad porbafingó létedre, na a vaktyúk is talál szemet, de csak úgy belökni egy-egy mondókát könnyű azt, nem olyan, mint az a sok bőcsesség, amit már hajnal óta lökök nektek, de jól van még kicsi vagy, majd jegyezd le magadnak ezeket, írd fel az agyad padlására, hogy ne felejtsd el, hátha jó lesz még valamikor valamire, csak aztán azt is tartsd észben, hogy mész oda fő a padlásra. Na menjünk keressük már meg azt az ördög követ, annak a környékén rengeteg a galambegyi gomba, olyan kerek, meg olyan színű, mint a galamb begye, mert galamból sokféle színű van, azért van olyan sok, ebbő a gombából akkörül a kő körül, mert a galambba nem tud a gonosz lélek beköltözni, ott annak nincs helye az ilyen szelíd madárban. Nini már közel az a kibaszott nagy kő, látod mennyi és milyen színes gombák vannak itten körbe-körbe, szedjétek csak gyorsan, próbáld csak megtörni! Hallod-é? Ez nem hajlik, ez nem szálkásodik, hanem pattan, pont olyan, mint a részeg ember becsületes fizetésnap után, annak se törik el semmije, még az aszfaltról is visszapattan, ha elesik. Nem hiába küldik ki fizetés napon a gyereket az apja elé, hogy hírt hozzon, hogy az útnak melyik oldalán jön az ő nemzője, de nincs olyan gyerek, aki azt mondaná, hogy a bal vagy a jobb oldalon, mert a rendes részeg nem ismeri az egyenest, az az útak mindkét oldalán jön hazafelé, az anyjuk meg már ebbő tudja, hogy baj van, a kártya meg az ital elette a fizetés jórészét.”

Ahogyan közeledtünk a hegy meredek tetejéhez, a sűrű sötét erdőben, úgy mentünk az orrunk után, ami hosszú árnyékot vetett a korhadó, szétmálló avarra, de olyan lassan ment előre az az árnyék, hogy a hegytető csak nem akart elibénk jönni, így nekünk kellett odáig felmásznunk, ahol sűrűn egymásba hajoltak a fák koronái, mintha valami előtt hajbókolnának, ott az áthatolhatatlan lombok alatt, ahol senki se tudta mi járatban vagyunk, ott a szorosan egymásba csavarodó fatörzsek között, mintha a földből nőtt volna ki, hirtelen kibukkant a gyökerek tövéből, az a nagy szürke görgeteg-kő, amin azonnal megakadt szemünk.

„Hú micsoda szikla és mik azok a nyomok benne? Mik azok a nyomok, hát az ördög maga, látod-é nagyobb az a szikla, mint te vagy, s az azért van itt az erdő közepén, mert ide menekült a beste lelke, mert megkívánta a jóféle füstölt szalonnát, meg kolbászt, a pokolba, amúgy is annyi füst van, az ördög szereti a füstölteket, itt meg mifelénk ezekből a disznókból mi szalonna, mi kolbász kijön, amit az emberek, úgy őriznek, mint a kincset, próbálják beosztani egész évre, mint a mannát, aztán kiviszik a földre, amikor ültetni, kapálni vagy betakarítani kell, aztán leteszik a föld szélére a fa alá a batyut, ha jön az ebédidő ott megtalálják, amit enni akarnak. Az ördög meg kifigyelte, hogy amikor a föld másik végében vannak az emberek, akkor ellopja tőlük, azt gondolta magában, ha meglátják őt biztos megijednek aztán elszaladnak előle, ő meg kényelmesen megeszi, de nem ismerte az a szakaliakat, mert mikor az egyik asszony meglátta, hogy mit akar, hogy szedi össze a batyukat elkiáltotta magát, nini az a szőrös barom el akarja vinni az ebédünk, ugrottak erre mind, ember, némber kapával, sarlóval, villával, kaszával, bicskával kinél mi volt, amivel ördögöt lehet szúrni, ahogy rohant felé a sok vas, mögötte meg az emberek hát megijedt az ördög, fogta az elemózsiát és szaladt vele az erdő felé, hogy majd eltűnik előlük, dehát azok meg mind idejárnak fát gyűjteni, gombászni, úgy ismerik az erdőt mint a tenyerük, ezért kell nektek is ismerni a rengeteget, meg ami benne van, ha megkísértene az ördög, akkor el tudd zavarni, szóval bármerre kanyargott is az a nagy veres ördög, az emberek a nyomába voltak, meg azok a parasztok is ki voltak élezve a füstölt szagra, mert éhen nem lehet dolgozni, már szakadt az ördögről az a kénköves verejték úgy futott, a vasas emberek asszonyok meg mindenütt a nyomában, nem volt már hová futni lógott a nagy nyelve, ezért inkább eldobta az ételt, csak hagyják már békén az emberek, mert a végén még a pokolra jut. Teljesen el volt már alélve, mikor ide ért a sziklához és hogy megpihenjen felült rá ide ni a tetejére, a kénköves izzadtság meg belemarta magát a kőbe, ni itt a farpofája, ott meg lent a patái, ahogy odaértek a kőhöz.

S az ott a fara alatt, az ott mi? Az ott mi, hozzá ne érj nem szabad, hát akkora heréi vótak meg a fütyköse neki, akkora zacskók, mint neked a fejed, nagy kan az ördög, leánynak aztán végképp nem jó vele találkozni, mert nagy szenvedést okoz az neki, aztán sose tudod, hol bújt az meg, mert mennyi rendes ember van, akiből főleg az italtól előjön az ördög, de van, akinek olyan az alaptermészete is, azzal ne is beszélgess, mert annak minden szava csak parázs. Egyszer megnéztétek az Ördögkövet, nagyapa megmutatta, de nem is kell többet nektek ide jönni, jobb messze lenni attól, ahol az ördög járt, mutatok én nektek más jó gombászó helyeket, ahol találtok elég szépeket meg sokat is. Nehéz is ide találni, ki az ördög tudja az utat, csak kevesen, mint én, de megmutattam nektek, az életbe már én sem jövök ide többet elég vót ebből ennyi. Na menjünk visszafelé, már mindenféle gombánk van, amelyik kosárból hiányzik még valamicske azt tele szedjük, hadd örüljön nagyanyátok, hogy milyen ügyesek vagytok. Bagi apa, én már éhes vagyok! Hogy ne volnál éhes, mikor hajnal óta jövünk, aztán menetközben csak pár almát ettünk, aztán már az ebédidőn is túl vagyunk, nem úgy vagyunk ám mi, mint az ördög, az ráér, mert neki végtelen ideje van, de mi, halandók, még a saját vacsoránkról is képesek vagyunk elkésni, főleg ha későn ebédelünk. Lemegyünk a vadászházho ott van tornác, meg lócák, ott leülünk és megesszük, amit hoztunk, ne kelljen már azt is cipelni, ha tele a kezünk, nem úgy vagyunk, mint azok, akik két kézzel fogják a semmit, de a harmadikért kiabálnak. Menjünk akkor, de óvatosan mert most már lefelé tartunk, meg ne szaladj a kosárral, hogy kihulljon belőle, amit egész nap gyűjtöttünk, a gombászás nem gyerekjáték.

Bagi apa csepereg az eső! Csak úgy érzed, hogy csepereg, mert a fák alatt vagyunk, de az mindjárt zuhogni fog, de látod ott azt a tetőt a tisztáson, az már a vadászház, kicsit megszaporázzuk aztán a tisztás szélén nekiiramodtok, de óvatosan ki ne hulljon, ami a kosárba van, meg az eső is össze ne törje nekünk, aztán, amíg eláll, addig megebédelünk, ha kitelik az időből még seggre pacsit is játszunk, ha valaki ráver, azt kell mondani, hogy zümm-zümm-zümm, a másiknak meg ki kell találni ki volt az, aztán ha eltalálja az dől be, addig kell játszani még az üleped vörös nem lesz, hogyha te is ráülnél egy kőre nyomot hagyhass benne. Na üljetek le, szépen oda tegyétek a sarokba a kosarakat, nehogy belelépjen valamelyik, aztán vedd ki a hátizsákból, amit hoztunk, pont azok a fájintos ételek, szalonna, kolbász, amit az ördög is megkívánt, de mi sem adnánk oda neki, mindenkinél van bugylibicska, aztán ha jön odaszúrj vele, ahol a lágy része van, de kell az erő a dupla Nelsonhoz, úgyhogy csendben falatozzunk, amíg szakad az eső, aztán meg majd seggre pacsizunk. Na ez jó volt mi, nem is eshet jobban az étel, mintha egész nap az erdőt járod, meghordozod benne, amit ennél, aztán előveszed az erdőjártát és megeszed, ha már teli a gyomrotok akkor nocsak, dőljön csak be valamelyik, hadd verjek a seggére.

Bagi apa, hallok valamit, mintha valami lenne ott a fák között! Nem kell félni akár vadállat, akár ember, akár démon, amíg itt vagyok, meg megmondtam nektek ne ijedjetek meg a világtól, nem megmondtam, hát akkor? No kijön ott, nem az erdőből jön a hang, hanem a rendes útról, nicsak ki az ott a földúton, most válik ki az alakja a fák alól, ki ül azon a fekete lovon, mérleggel a kezében. Az a vadász úr, az rendes, becsületes ember, az vigyáz az erdőre. Adj Isten Vadász Úr! Adj Isten Pali bácsi! Mit csinálnak itt, ide szorultak az eső elől! Nem a, mi már hajnal óta úton vagyunk, megtanítom őket gombászni, meg az erdőre, ott van a sarokban a rengeteg gomba, amit a segédekkel gyűjtöttünk, jó kis unokák ezek. Ha gondolja itt a mérleg megmérhetik mennyit gyűjtöttek! Hozom ki a házba, mert a hétvégén jönnek vadászni külföldről, aztán tudja, a húst le kell mérni, hogy majd mennyit fizessenek! Ha gondolja maguknak is lemérem a gombát! Nem kell azt nekünk grammra tudni, mi magunknak gyűjtöttük, amit szépnek, jónak láttunk, csakis azt, mivel mi megvagyunk elégedve magunkkal így méricskélni már nem is kell. Jó nap volt ez sose felejtik el, de még majd másszor is megmutatom nekik az erdőt, addig amíg ki nem tanulják a mesterséget. S mivel lassan eláll az eső, nekünk innen az úton már csak félóra hazáig, így még ezzel a két tipegővel is gyorsan odaérünk, ahol a nyárikonyha vár, aztán akkor vége mára a túrának. No hisz én is úgy vágtam neki ennek a napnak, hogy kelj fel és mérd meg az erdőt, lépd ki mi merre hány méter, hogy az unokák tudják merre menjenek, sose tévedjenek el benne!