Gyerekkorunkból nem marad meg minden.
Olykor mégis felcsillan egy arc. Kiszalad a szánkon egy furcsa mondat. Valahol belül felgyullad egy szoba fénye. Újból feltűnik egy vonatút. Halljuk a nagypapa hangját. Érezzük a nagymamánk kezének érintését. Megtalálunk egy tárgyat, amelyről akkor még nem is sejtjük, miért lesz fontos egykoron.
Más dolgok pedig eltűnnek. Legalábbis ezt hisszük.
Aztán évtizedekkel később egy szó, egy illat, egy fénykép vagy egy régen hallott történet egyszer csak megtalálja a hozzá tartozó zárat, ahol az egyes elemeket ügyesen összeillesztve újra megszólalhat.
Az én hét ördöglakatom hét novellája ilyen, az emlékezetben megnyíló térbeli törésekből születik meg.
Nem egy család történetének krónikája. Nem önéletrajz. Nem annak bizonyítása, hogy minden pontosan úgy történt, ahogyan itt olvasható.
Ami megtörtént, arra ugyanis mindenki másként emlékszik.
Ezek a novellák azt próbálják egybegyúrni, ami az emberekből, helyekből, mondatokból és eseményekből bennem megmaradt.
Amit én magam jó szívvel tovább tudok adni belőlük.
Hét ördöglakat
Ugyanannak az örökségnek hét különböző zárja.
Mindegyik mögött más világ: némelyik mögött családi hallgatás, másutt nevetés, egy-egy nyár, sok-sok utazás, egy test vagy milliónyi tájrészlet.
Egy történet, amely addig változott, amíg már senki sem tudja pontosan, hol végződik benne az emlékezet, és hol kezdődik az irodalom.
ELHALLGATOTT TÖRTÉNETEK
Vannak történetek, amelyeket egy család nem mond el, hanem örököl.
Hallgatások, nevek és egymásba csúszó történelmi emlékezet.
Egy családi múlt, amelynek egyes darabjai csak mások mondataiból, tárgyakból és elhallgatásokból állíthatók össze.
NAGYANYÁM
Van egy nyelv, amelyet csak a nyarak beszélnek.
Egy nagyanya, katonák, határok, félreértések és egy gyermek számára még magától értetődően létező hősi világ.
Az emlékezet itt nem ünnepélyes. Nevet, téved, kiszínez és olykor saját legendákat gyárt.
NAGYAPÁM MONDTA
Amit elég sokszor mesélnek el, egyszer talán igazabb lesz annál is, mint ami megtörtént.
Nagyapai történetek, erdő, gombák, férfiak és egy régi falusi világ saját törvényei.
Olyan mondatok, amelyek évtizedekkel túlélik azt, aki kimondta őket.
A NEVEMEN
Egy név néha nem örökség, hanem alku.
Egy decemberi születés története, amelyben egy vadonatúj Szergej mozdony, túlfűtött vagonok, kocsmai bölcselkedés és egy sárga Pannónia 10H vezet el egyetlen kérdéshez: milyen nevet kapjon az elsőszülött?
Még zárva.
Valami már ott van mögötte. A történet még keresi a kulcsát.
Még zárva.
A hatodik zár egyelőre őrzi, ami mögötte van.
Még zárva.
Az utolsó lakat csak akkor nyílik ki, amikor a ciklus egésze megtalálta a maga rendjét.
Amikor a hetedik is kinyílik
A hét novella külön-külön kis önálló világ.
Egymás mellé kerülve azonban ugyanannak az emlékezetnek más és más rétegét nyitják fel, és írják egybe nagyobb éléttapasztalattá.
Emberek, helyek, hangok, tárgyak és régi szavak térnek vissza bennük; olyan dolgok, amelyekről sokáig azt hittem, hogy eltűntek.
Talán ezért vannak rajtuk lakatok. Nem azért, hogy ne lehessen hozzájuk férni, hanem pontosan azért, mert némelyik történetnek évtizedekre van szüksége ahhoz, hogy megtaláljuk hozzá a megfelelő kulcsot.
