C. M. THOTH
Nem maradunk csendben
Dráma három felvonásban
Budapest, 1956. Öt fiú története a sorban állástól a megszólalásig, a nevetéstől a forradalomig.
A MŰ
A darabról
1956 szeptemberének végén öt budapesti fiú hajnalban kenyérért és tejért áll sorba. Iskolába járnak, orosz szavakat magolnak, futballmeccset várnak, dalokat forgatnak ki, kinevetik a propaganda nyelvét, és a humorral újra meg újra szétzilálják azt a rendet, amely folyton sorba akarja állítani őket.
A nevetés mögött azonban egy másik Magyarország emlékezete él. Háború, éhség, deportálás, eltűnt apák, erőszak, félelem és elhallgatott családi történetek kerülnek lassan felszínre. Mire 1956. október 23-án a város megszólal, a fiúk számára a forradalom nem kívülről érkező történelmi esemény: azokból a mondatokból, emlékekből és mindennapi tapasztalatokból születik meg, amelyek között addig éltek.
A Nem maradunk csendben nem történelmi tablót állít 1956-nak. Azt keresi, hogyan foglalhatja el a hatalom a nyelvet, a testet és a hétköznapi mozdulatokat — és hogyan válhat ugyanaz a szó, dal, taps, gesztus vagy közös ritmus egyszer csak az ellenállás nyelvévé.
FORMA
Színpadi nyelv
A darab nem akarja naturalista módon újjáépíteni az 1956-os Budapestet.
Egyetlen folyamatosan átalakuló térben ugyanazok a kopott tárgyak válnak bolttá, iskolaudvarrá, osztályteremmé, lakássá, majd harcállássá. Egy ajtó mindig ugyanaz az ajtó, miközben újra és újra máshová vezet. Az előző helyszínek nyomai nem tűnnek el teljesen a következőből.
A tömeg nem statiszták sokaságából, a tank nem realista haditechnikából, a város pusztulása nem látványos díszletből születik meg. Hang, fény, rezgés, por, csend és az öt színész teste teremti meg őket.
A mozdulatoknak emlékezetük van. A hidegben egymást melegítő fiúk esetlen tánca, az iskolai sor, a vezényelt taps, a hátradőlés és az elkapás később más jelentésben tér vissza. Ami először a fegyelem vagy a túlélés mozdulata volt, a forradalom pillanatában felszabadulhat.
A zene sem kíséret. Dal, dob, gitár, skandálás, beszéd és csend ugyanannak a dramaturgiának a részei.
Így a történelmi esemény nem pusztán elbeszélődik a színpadon: az öt test mozgásából egy időre maga a város keletkezik.
A SZÍNPADON
Játszó személyek
Közreműködik: gitáros és dobos.
A DRÁMA
A három felvonás
I. FELVONÁS
Humor, dal és a szabályos sor
1956 szeptemberének végén öt fiú sorban áll, iskolába jár, oroszt tanul és a Szovjet–Magyar meccset várja. A hiány és az ideológiai fegyelem mindenütt körülveszi őket, de egyelőre még ott van velük a dal, a futball, a nyelvi játék és az a kamaszos humor, amely újra meg újra szétzilálja a szabályosan felállított sort.
II. FELVONÁS
Ami a nevetés mögött maradt
Ugyanazok a helyek és ugyanazok a fiúk térnek vissza, de a korábbi mozdulatok már nem állnak össze játékká. Háború, éhség, eltűnt családtagok, deportálás, erőszak és félelem történetei kerülnek elő abból, amiről addig jobb volt hallgatni.
A sor lassan felbomlik. A fiúk először nem előre néznek, hanem egymás felé.
III. FELVONÁS
A szabadság eufóriájától a Corvin közig
1956. október 23-án ugyanazok a testek, dalok, tapsok és mozdulatok, amelyek addig a fegyelem és az alkalmazkodás világához tartoztak, új jelentést kapnak.
A sor szétnyílik, a tapsból saját ritmus, a követelésekből mozdulat, a mozdulatból tömeg születik. A történet a forradalom eufóriájától a Corvin közig követi az öt fiút.
ELŐADÁSI JOGOK
A Nem maradunk csendben színpadi és más nyilvános felhasználása engedélyköteles.
Színházak, társulatok, rendezők, dramaturgok, fordítók és kulturális intézmények megkeresését külön előadási jogi oldalon fogadjuk.